Komposztálás
A rangsorban talán a legfontosabb. Miért? A szerves anyagok biológiai lebontásának két lehetséges formája van, amit más-
Az oxigénhiányos állapotban az anaerob fajok szaporodnak el. Ekkor levegő nélküli lebomlás, rothadás lép fel. Ez utóbbi folyamatban a metán és egyéb szénhidrogének mellett kellemetlen szagú gázok (pl. ammónia, kénhidrogén, merkaptánok, savanyú szagú szerves savak, stb.) keletkeznek és szabadulnak fel. A rendszerből értékes nitrogén távozik ammónia formájában. Ugyanakkor egy elsavasodási folyamat is beindul.
A komposztálásnál mindent el kell követnünk, hogy a korhadás feltételét, azaz jó oxigén ellátást biztosítsunk. Tehát a komposztálókiválasztásánál és a komposztálóba kerülő alapanyagok kezelésénél is fokozottan kell figyelnünk a jó levegőzés biztosítására. Ezért nem szabad például tömörítenünk a bekerülő alapanyagokat, illetve tanácsos úgynevezett szerkezetstabilitást biztosító anyagokat kevernünk az összetapadásra hajlamosak közé. Például a levágott füvet az összetapadás meggátolására előbb hagyjuk megszáradni vagy keverjük durvább anyagokkal (például faapríték, szalma, faforgács, falevél). Ugyanebből a célból ajánlatos a komposztot a folyamat során néhányszor átkeverni, hogy a komposztbelseje is elegendő oxigénhez jusson.
Nedvességtartalom
A víz igen érzékenyen befolyásolja a szerves anyagok bomlását. Ha kevés a nedvesség akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. A szerves anyagok bomlása rothadássá alakul. Ezt kellemetlen szag jelzi. A komposztálás során megfelelő nedvességtartalomra kell törekedni, azaz se túl száraz, se túl nedves ne legyen. A nedvességtartalom egyszerűen megállapítható a helyszínen elvégezhető marokpróbával:
–
–
–
A komposztáló kiválasztásánál tehát az is fontos, hogy a kiszáradás megakadályozására megfelelően zárt legyen, le tudjuk fedni a csapadék okozta túlnedvesedés megakadályozására. Ha a komposztálódó alapanyagunk túl nedves keverjünk bele száraz anyagot, például faforgácsot. Ha száraz, öntözzük meg.
A CIN, azaz a szén-
Szorgos munkatársainknak a mikroorganizmusoknak szénre és nitrogénre van szükségük, mégpedig megfelelő arányban, hogy jól működjenek. Ez roppant tudományosan hangzik, de ijedtségre semmi ok. Hogy számunkra a legkedvezőbb munkát végezzék, a szén és nitrogén aránynak 25-
Természetesen házikerti körülmények között nem várhatjuk el őnmagunktól, legfeljebb csak törekedhetünk a tökéletes arányok betartására. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, minél zöldebb, nedvdúsabb a nyersanyagunk, annál nagyobb a nitrogén és annál kisebb a szén tartalma. Magas nitrogéntartalmú anyagok: konyhai hulladék, zöldségmaradvány, fűnyesedék, híg trágyák, stb.
Minél szárazabb, barnább, annál több benne a szén és kevesebb a nitrogén.
Magas széntartalmú anyagok: fakéreg, faforgács, fűrészpor, avar, kartonpapír, stb.
Ha igen sok kerti hulladékunk van, akkor célszerű nitrogén pótlásról gondoskodni. Ez lehet fűnyesedék, alginit, vérliszt stb. Ezeket az anyagokat elegendő 30 centiméterenként vékonyan a komposztra szórni. Mezőgazdasági területen trágyafélékkel (pl. tyúktrágya, istállótrágya, különösen kiváló a lótrágya) pótolják a nitrogént. Egyes kertészek műtrágya hozzáadásával biztosítják a megfelelő nitrogéntartalmat. Biokertészek ezt elvetik.
Általában igaz, hogy minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű humuszt kapunk végtermékként.
A hőmérséklet szerepe
A rétegesen gyűjtött anyagok összekeverése után már kb. 3-
A komposztálási folyamat fázisai
Miután megismertük a komposztálás feltételeit, kukkantsunk egy kicsit a komposztáló mélyére, és nézzük meg mi folyik a természet boszorkánykonyhájában. A komposztálási folyamatban négy fázist tudunk egymástól megkülönböztetni. Ezek a következők:
–
–
–
–
Bevezető fázis
Már a gyűjtőládában megkezdődik a könnyen lebomló anyagok bomlása, a hőmérséklet kezd emelkedni (kb. 40°C).
Lebontási fázis
Átforgatás után gyorsan beindul a cukrok, fehérjék, keményítő lebomlása, erősen hőtermelő szakasz. 50°C körül gombák, sugárgombák, 65°C fölött spórás baktériumok végzik a bontást, 75°C fölött, amit kémiai folyamatok hoznak létre, megszűnik a mikrobiológiai aktivitás (ilyen magas hőmérséklet kiskerti komposztálásnál nem jön létre) a komposzt összeesik. Ebben a fázisban a magas hőmérsékleten elpusztulnak a káros mikroszervezetek, magvak, gyommagvak, itt történik a komposzt higienizálása.
Felépítési fázis
A hőmérséklet folyamatosan csökken. A szénhidrátok, fehérjék mellett megkezdődik a nehezen bomló cellulóz és kissé a lignin bontása is. Akomposzt benépesül talajlakókkal (férgek, ezerlábúak, ugróvíllások, ászkák, atkák stb.), az anyag lassanként megfeketedik. Ez a friss komposzt, ami a gyökerek számára még nem elviselhető.
Érési fázis
További hőmérséklet csökkenéssel jár együtt. Földigiliszták lazítják, keverik az anyagot, a humuszképződés és a mineralizálódás befejeződik. Lassan kialakul az érett komposzt, a giliszták elhagyják a halmot.